CSIPIKE csoport -Kolozsvár-

Az óvodákban zajló élet központjában a játék és a családias légkör áll. A legfontosabb az, hogy a gyerek jól érezze magát, hogy személyiségének alakulását sokoldalú képességfejlesztéssel segítség, harmonikusan fejlődjön, és komplex élmények érjék. A gyermek játéka nagyon sok jelenséget foglal magába. A gyermekek játszanak bizonyos eszközökkel - ezek lehetnek kifejezetten játékszerek is, de gyakran ugyanígy eljátszanak egy-egy használati tárggyal is -, és játszanak minden kellék nélkül, pusztán képzeletükre, fantáziájukra hagyatkozva. Játszanak egyedül és együtt. Különféle tevékenységeik közül elsődleges a játék, lényegében nincs olyan élménye a gyerekeknek, amely ne válhatna bármikor egy játék kiindulásává. Minden lehet játék, de mégsem minden az. Ami a játékot a legjobban elkülöníti minden más tevékenységtől, az a játék öröme. A játszó gyerek ellazult és derűs, még ha maga a játék feszült is. Ilyenkor gyermekünk mentes a gondoktól, még ha esetleg komoly erőfeszítésébe kerül a játék.

A játék önmagáért való. Maga a tevékenykedés, a manipuláció, maga az elképzelés szerzi meg az örömet a kicsinek, nem pedig az, hogy egy szükséglete vagy vágya kielégült. A játék nem szükségleti kielégülést jelent, hanem feszültségcsökkenést eredményez. Inkább az átélés, beleélés, illúzió és az önmagáért való tevékenység öröme jellemzi. A játékban örömforrás lehet a funkciógyakorlás, a hatékonyság, a ritmusosság és az utánzás is. A gyerekekben kíváncsiság él minden iránt, ami körülveszi őket, óvodáskorban ez főleg a közvetlen környezetre terjed ki. Fontos a játék tartalma is, ami szintén feszültség-levezető és így örömforrás lehet. A játék elősegíti a konfliktusok csökkentését (például az agresszívnak tűnő játékok), lehetőséget ad a gyerek helyzetéből adódó nehézségek kompenzációjára (pl. a papás-mamás játékok), és feldolgozatlan vágyaik megélésére szerepcserével (amikor a gyenge győz az erősebb, a kicsi a nagy felett).

Gyermekeink játékai sokszor a valóságból táplálkoznak, leutánozzák, eljátsszák a felnőttek világát. A játék által lehet megismerni, megtanulni, megtapasztalni a gyermeket körülvevő világot, a játékkal meg is hódíthatja. A kisgyermekekre még inkább a magányos játék jellemző. Ilyenkor a játékszer és a cselekvés még olyan mértékben leköti, hogy a másik gyerekre nem tud és nem is akar figyelni. Ez például általános a bölcsődei csoportokban, ahol a gyerekek egymástól sokszor elkülönülve, akár hátat is fordítva játszanak.

Ezután következik a szemlélődő játék, amikor a gyerek számára már nemcsak saját tevékenysége fontos, hanem érdekli az is, hogy mit csinál a másik. Van a gyerekeknek egy olyan életszaka is, amikor már keresi a társaságot, de még nem működnek együtt. Ilyenkor a másik gyerek mellett hasonló vagy ugyanolyan játékot folytat, mint társa. Később már el is cserélik egymással a játékszereket vagy leutánozzák egymást. Ekkor fejlődnek ki a kezdeti társas kapcsolatok. Ilyenkor már beszélnek is egymáshoz, de még nem tervezik meg közösen a játék menetét.

A nagycsoport folyamán a felkészítés jegyében játékba integrált tanulással segítik a gyerekek felkészülését az iskolai elvárásokra. Alapvető tudásanyagot szereznek itt a gyerekek a logikai, matematikai, ének-zenei és a nyelvi ismeretekhez.